Milyen gyakran van olyan napod, amikor estére azt érezted: egész nap dolgoztál, mégsem haladtál semmivel? E-mailek. Kérések. Váratlan ügyek. És a nap végére pedig kiderül: megint mások prioritásai szerint élted végig a napodat.
Vannak divatos szavak, amiket gyakrabban és szívesen használunk. A „proaktivitás” is ilyen. Sokszor halljuk, sokszor használjuk – de vajon valóban értjük?
A körülöttünk lévő világ minket is érintő történéseihez kétféleképpen viszonyulhatunk.
- Reaktívan: amikor a mások által teremtett helyzetekre reagálunk, azokhoz alkalmazkodunk. Egy e-mail, egy döntés, egy váratlan fordulat – és máris borul a napunk.
- Proaktívan: amikor a céljaink és az azok megvalósításához vezető lépések vannak fókuszban. Számba vesszük a lehetőségeinket, és abból indulunk ki, amire hatásunk van.
Mi a különbség a reaktív működés és a proaktivitás között?
Volt egy pont az életemben, amikor rájöttem, mennyire nehezen viselem, ha valaki – különösen munka kapcsán – azt részletezi hosszan, hogy valamit miért nem lehet megcsinálni. Sajnálom már rá nagyon az időt. Sokkal jobban érdekel, mit lehet/mit tudok én, és hogyan megcsinálni. Ez lett a mozgatórugóm magánemberként, és vezetőként, és coachként is ez foglalkoztat igazán.
A proaktívan működni számomra nem optimizmus és nem naivitás, hanem például tudatos energiagazdálkodás. Annak felismerése, hogy a minket körülvevő világból érkező információk, elvárások, impulzusok közül mit vegyünk igazán komolyan.
A proaktivitás azt jelenti, hogy nem csupán reagálunk a történésekre, hanem tudatosan alakítjuk a döntéseinket és a cselekvéseinket. A figyelmünket arra irányítjuk, amire valódi hatásunk van.
Te, hogy vagy ezzel?
Ki ne érezte volna néha-néha, hogy a kelleténél jóval több időt tölt olyan dolgokkal, amelyekről kiderül a végén, hogy fölöslegesek voltak, vagy aggódik olyan dolgok miatt, amelyekre nincs hatása.
Egyszerű példa erre az időjárás. Érdemes tudni, mire számíthatunk, de akár tetszik, akár nem, változtatni nem tudunk rajta. Dühösnek lenni rá felesleges idő és energiapazarlás. Vihetünk esernyőt, vehetünk fel vastagabb ruhát vagy kalapot stb. és otthon is maradhatunk. Ennyi!
Milyen gyakran töltesz időt olyan dolgokon való aggódással, amelyekre semmilyen befolyásod nincs?
Írj le három dolgot, amin az elmúlt napokban bosszankodtál. Jelöld meg, melyikre volt valódi ráhatásod. A többit húzd át. És figyeld meg, mennyi energia, idő szabadul fel?
Sokszor úgy működünk, mint a sakkjátszmában a sötét bábuk. Világos lép – mi reagálunk. De mi történne, ha mi nyitnánk világossal?
Mi kell ehhez?
1️⃣ Tudnod kell, mit akarsz, mit szeretnél elérni rövid, közép és akár hosszú távon.
2️⃣ Tudnod kell, mi az első lépés, vagyis hogyan tudod a céljaidat elérni.
3️⃣ Tudnod kell, mire van valódi hatásod, mi az, amibe tényleg érdemes sok energiát beleadnod.
A proaktivitás nem velünk született adottság, hanem tanulható működésmód.
Ha azt érzed, túl sok az életedben a reagálás, és kevés a tudatos kezdeményezés, érdemes ezzel dolgozni. A kérdés nem az, hogy történnek-e lépések körülötted. Hanem az: mikor lépsz te.
Nem mondom, hogy egyszerű más alapokra helyezni a feladatokkal való viszonyunkat, és felismerni, hogy egy feladat során mi az, ami tényleg függ tőlünk, amit tudunk alakítani, befolyásolni, és mi az, ami nem.
Nekem a coaching szemlélet sokat segített abban, hogy a lehető legtöbbször „világossal” játszak.
A proaktivitás a mindennapokban tehát nem látványos, mégis alapvető működésmód. Nem nagy, sorsfordító döntésekkel kezdődik, hanem azzal, hogy tudatosan figyeljük a saját reakcióinkat.
A proaktív szemlélet segít abban, hogy ne sodródjunk a külső eseményekkel, hanem a belső iránytűnk mentén döntsünk.
Ez különösen fontos vezetőként, karrierközepi helyzetben vagy változások idején, amikor a bizonytalanság könnyen reaktív működésbe tol bennünket. A tudatos döntéshozatal, a hatókör felismerése és az energiánk felelős kezelése nemcsak hatékonyabbá, hanem kiegyensúlyozottabbá is tesz. A proaktív működés tehát nem csupán kompetencia, hanem belső stabilitás.
Ha érdekel a saját működésed, végezz el még egy rövid kísérletet.
Figyeld meg magadon: hányszor reagálsz, és hányszor lépsz a saját szándékodból.
Nem nagy döntésekre gondolok, hanem apró, mindennapi dolgokra. Például arra, hogy:
- egy hír után azonnal megnyitsz-e még három cikket.
- egy váratlan e-mailre rögtön válaszolsz-e, vagy előbb végig gondolod mit kellene tenned.
- vagy egy beszélgetésben automatikusan véleményt mondasz, vagy inkább kérdezel.
Úgy érzed, túl sokszor játszol „sötéttel”, és szeretnél tudatosabban, kezdeményezőbben működni?
A kérdés tehát nem az, hogy történnek-e lépések körülötted.
Hanem az, hogy a saját életed játszmájában mikor nyitsz Te világossal.
Tudd, hogy ez tanulható – egy coaching folyamatban pontosan ezen dolgozunk.
A cél, hogy elérjük a proaktív működés három fő jellemzőjét, ami nem más, mint:
-
saját célok mentén hozott döntések,
-
a figyelem tudatos irányítása,
-
az energia arra fordítása, amire hatásunk van.
Ha kíváncsi vagy, hogyan működik ez a gyakorlatban, gondolkodjunk együtt – egy rövid, kötetlen beszélgetésben.
Mert legtöbbször nem az a fő kérdés, mi történik körülöttünk, hanem, hogy hol van az a pont, ahol még mi döntünk.
Színtiszta coaching üzleti és magánéleti témákban B. Pájer Mariannal
Kapcsolat I Időpontfoglalás I Adatvédelmi tájékoztató I Süti tájékoztató