Önazonos működés a hétköznapokban – Mit árul el rólad egy mosoly?

Mit üzen rólad egyetlen mosoly? Néha többet, mint gondolnád – mert az önazonos működés az apró, automatikus reakcióink felismerésénél kezdődik. 

Egy helyzetbe nem csak a szavainkkal érkezünk meg. Viszünk magunkkal hangulatot, feszültséget, nyitottságot, bizonytalanságot, elvárásokat – és mindebből valami már azelőtt látszik rajtunk, hogy megszólalnánk. A mosoly ennek csak az egyik legegyszerűbb, legláthatóbb jele.

Lehet természetes, bizonytalan, udvarias, bátorító, feszültséget leplező vagy éppen távolságot tartó. Lehet nyitottság, kapcsolódás, zavar, védekezés, sőt akár szerep is.

Ezért számomra nem az az érdekes kérdés, hogy mosolygunk-e eleget, hanem az, hogy mit mutatunk magunkból egy helyzetben – és mennyire vagyunk ennek tudatában.

 Az önazonos működés valahol itt kezdődik. Nem abban, hogy mindig pontosan azt mutatjuk kifelé, amit éppen érzünk, hanem abban, hogy felismerjük saját reakcióinkat, és egyre tudatosabban döntünk arról, hogyan szeretnénk jelen lenni.

Amit kifelé mutatunk, nem mindig azonos azzal, ami bennünk történik

Mosolyoghatunk akkor is, amikor bizonytalanok vagyunk.

Lehetünk határozottak úgy, hogy közben tele vagyunk kétségekkel.

Mondhatjuk, hogy minden rendben, miközben valahol már régóta tudjuk, hogy valamin változtatni kellene.

Önmagában ezzel nincs baj, mert nem kell minden érzésünket azonnal megmutatnunk, és az önazonosság sem azt jelenti, hogy minden helyzetben kontroll nélkül kifelé fordítjuk azt, ami bennünk történik.

A kérdés inkább az, hogy észrevesszük-e a különbséget a belső állapotunk és a külső működésünk között. Mert minél tovább működünk automatikusan, annál könnyebb megszokni egy viselkedést, amely talán már nem igazán illik hozzánk.

Vezetőként például előfordulhat, hogy akkor is biztonságot kell közvetítenünk, amikor magunk sem látunk még mindent tisztán.

Egy nehéz beszélgetésben nyugodtak akarunk maradni, miközben belül feszültek vagyunk.

Karrierünk közepén pedig kívülről akár minden rendben lévőnek látszhat, miközben bennünk egyre erősebben dolgozik a kérdés, tényleg ezt szeretném még tovább folytatni?

Az önazonos működéshez először észre kell vennünk saját reakcióinkat

Amikor önismeretről beszélünk, könnyű valami nagy, mély és hosszú folyamatra gondolni.

Pedig sokszor nagyon hétköznapi kérdésekkel kezdődik.

Hogyan lépek be egy megbeszélésre?

• Mit csinálok, amikor bizonytalan vagyok?
• Hogyan reagálok, amikor kritizálnak?
• Mikor kezdek védekezni?
• Mikor próbálom inkább elviccelni azt, ami valójában kényelmetlen?
• Mikor hallgatok el valamit, amit fontos lenne kimondanom?
• És igen: mikor és miért mosolygok?

Ezek apróságnak tűnhetnek, de sokat elárulnak a működésünkről.

Egy mosoly például lehet valódi nyitottság, de lehet feszültségoldás is. Lehet az a jelzés, hogy „rendben vagyok veled”, de akár az is, hogy „inkább ne menjünk közelebb ehhez a témához”. 

Ugyanaz a gesztus egészen más jelentést kaphat attól függően, mi történik bennünk.

És talán éppen ezért érdekes: egy ilyen apró reakcióból is elindulhat az önismeret.

A felismerés önmagában még nem változás

Az, hogy észreveszem a saját működésemet, még nem jelenti azt, hogy azonnal meg is kell változtatnom. De innentől már van valamim, ami korábban nem feltétlenül volt: választási lehetőségem.

Megmaradhatok ugyanabban a reakcióban, vagy kipróbálhatok valami mást.

Nem kell feltétlenül nagy dologra gondolni.

• Lehet, hogy egy beszélgetésben nem akarom azonnal megmagyarázni magam.
• Lehet, hogy vezetőként előbb kérdezek, és csak utána mondom el a saját megoldásomat.
• Lehet, hogy egy konfliktusban nem próbálom rögtön feloldani a feszültséget, hanem hagyom, hogy a fontos mondat valóban elhangozzon.
• Lehet, hogy karrierközépen nem akarom rögtön eldönteni, mi legyen a következő tíz évem, hanem először azt tisztázom, mit nem szeretnék tovább ugyanúgy csinálni.

A változás gyakran itt kezdődik:

amikor az automatikus reakcióból tudatos választás lesz.

Mit jelent valójában az önazonos működés?

Az önazonos működés számomra nem azt jelenti, hogy minden érzésünket azonnal megmutatjuk. És nem is azt, hogy minden helyzetben pontosan úgy viselkedünk, ahogyan elsőre ösztönösen tennénk.

Sokkal inkább azt, hogy egyre jobban értjük a saját működésünket, és egyre tudatosabban választjuk meg, hogyan szeretnénk jelen lenni egy helyzetben. 

Vezetőként. / Egy nehéz döntés előtt. / Karrierünk közepén. / Egy konfliktusban. / Vagy egyszerűen egy fontos beszélgetésben.

Ehhez pedig először észre kell vennünk a saját automatikus reakcióinkat. Talán ezért érdekes számomra a mosoly is.

Azért, mert emlékeztet arra, hogy néha egy egészen apró jelből is el lehet indulni, ha jobban szeretnénk érteni önmagunkat.

A coachingban is gyakran itt kezdődik valami fontos. Nem feltétlenül egy nagy felismeréssel, hanem azzal, hogy észrevesszük: van egy visszatérő reakciónk, megszokott működésünk, automatikus válaszunk.

És amikor ezt már látjuk, feltehetjük magunknak a következő kérdést: ezt akarom továbbra is így csinálni – vagy szeretnék kipróbálni valami mást?

Nem az a kérdés tehát, hogy mosolyogsz-e eleget. Hanem az, hogy amikor mosolyogsz – vagy amikor nem –, tudod-e, mi történik benned, és mit szeretnél közvetíteni kifelé.

Ha ezt felismered, már nem csak automatikusan reagálsz. Választhatsz is.

Számomra valahol itt kezdődik az önazonos működés.