Miért a halogatás, ha tudjuk, hogy változtatnunk kellene?
Változtatni szeretnél, mégis újra és újra halogatod az első lépést? A halogatás mögött nem feltétlenül akaraterőhiány áll. Lehet, hogy a cél nem elég tiszta, túl nagynak tűnik a változás, vagy valami fontosat is kockáztatnál vele. Nézzük meg, mi állhat az elakadás mögött, és mi segíthet továbblépni.
Ismerősek ezek a mondatkezdetek?
Majd hétfőn…
Majd a hónap elején…
Majd januártól…
Majd, ha hazaértünk a…
Nekem az első a kedvencem, a hétfő. Sok hétfőn kezdtem el ezt-az, vagy éppen mondtam, majd a következő hétfőn, mert most éppen nem aktuális. Úgy érzem, ezzel nem vagyok egyedül.
Mit jelent valójában a változás, változtatás?
Például divatos szóval élve életmódváltást, szokásaink megváltoztatását, többnyire a „károsról – hasznosra”. Fogyást, alakformálást, egészségesebb életvitel kialakítását. Vagy jelentheti a személyes hatékonyság, eredményesség fokozását, új feladatok, tevékenységek vállalását, tanulást is.
A téma többszobányi szakirodalmából, és saját tapasztalatainkból is tudjuk, hogy változást elérni egy területen nem könnyű. Egy jól berögzült szokás megváltoztatásához, vagy akár teljes életmódváltáshoz időre, energiára, türelemre, kitartásra van szükség.
Vannak közöttünk szerencsések, akiknek egyből megy. Vannak, akik többször elhatározzák magukat, és hol sikerül, hol nem, van, akinek nem jön össze, de van olyan is, akinek sikerül, majd aztán minden visszaáll az eredeti formába. És vannak örök tervezgetők is közöttünk, de gyakori a halogatás is.
Furcsa paradoxon, hogy magunkért cselekszünk olyat, amit csak mi tudunk megtenni, de sokszor egyedül nem sikerül. Még akkor sem, ha rengeteget olvastunk, hallottunk róla, hogyan kell. Pedig, ha valamire sok útmutató van, az az, hogy hogyan kezdjünk el egy változást, és hogyan vigyük véghez.
Egyértelmű, hogy kitartó munkával a siker elérhető, a szokáshurok megtörhető. A folyamat lényege kettős, a sikeres változtatás alapja az önismeret, a tanulás önmagunkról, a tudatosság szintjének emelése, és hogy legyenek céljaink, és azokra fókuszáljunk.
Ha tudjuk, mit szeretnénk, miért halogatunk?
Talán azért, mert a változás ritkán pusztán akaraterő kérdése.
Attól, hogy tudjuk, mit kellene tennünk, még nem feltétlenül tesszük meg.
Sőt, sokszor éppen az a legfrusztrálóbb, hogy pontosan tudjuk, min szeretnénk változtatni, mégsem indulunk el.
A halogatás mögött többféle ok is állhat.
- Lehet, hogy a célunk nem igazán a sajátunk. Inkább csak úgy érezzük, hogy meg kellene tennünk. Többet mozogni. Munkahelyet váltani. Határozottabbnak lenni. Jobban beosztani az időnket. Többet foglalkozni magunkkal. A „kellene” azonban nem mindig ugyanaz, mint az, hogy „akarom”.
- Ha nem világos, miért fontos nekünk egy változás, sokkal nehezebb kitartani mellette akkor is, amikor elfogy a kezdeti lelkesedés.
- Az is előfordulhat, hogy egyszerűen túl nagyra nő előttünk a feladat. Az, hogy „életmódot váltok”, „új munkát keresek”, „vállalkozást indítok” vagy „jobb vezető leszek”, önmagában még nem egy következő lépés. Inkább egy egész folyamat. Minél nagyobbnak látjuk a változást, annál könnyebb eltolni a kezdést. Ilyenkor sokszor nem az a kérdés, hogyan oldjuk meg az egészet, hanem az: mi az a legkisebb konkrét lépés, amit most valóban meg tudok tenni?
A változtatásnak nemcsak nyeresége, hanem ára is van.
Ez talán az egyik legfontosabb oka annak, hogy egyszerre akarjuk is a változást, és közben ellen is állunk neki Mert amikor valamin változtatunk, általában nemcsak nyerünk valamit. El is engedünk valamit. Vagyis a halogatás elmúlik, ja megtörténik az elengedés is.
Megszokást. Biztonságot. Kényelmet. Kontrollt. Egy régi szerepet. Vagy akár azt a képet, amit addig önmagunkról gondoltunk.
Szeretnék munkahelyet váltani, de félek elveszíteni a biztonságot. Szeretnék jobban delegálni, de nehezen engedem ki a kezemből a kontrollt. Szeretnék több időt magamra fordítani, de közben bűntudatom van, ha nemet mondok.
Ilyenkor nem feltétlenül az a helyzet, hogy nem akarjuk eléggé a változást. Inkább két, számunkra egyaránt fontos igény feszül egymásnak. És amíg ezt nem látjuk tisztán, könnyű újra és újra ugyanoda visszajutni.
Akkor is jellemző a halogatás, ha a tökéletes pillanatra várunk
Majd hétfőn. / Majd januártól. / Majd ha kevesebb lesz a munka. / Majd ha nyugodtabb lesz ez az időszak.
A tökéletes pillanat azonban sokszor nem érkezik meg. Mindig lesz valami sürgősebb, kényelmesebb vagy ismerősebb annál, mint amit elhatároztunk.
A változtatás ezért sokszor nem ott kezdődik, amikor végre minden körülmény ideális, hanem akkor, amikor elfogadjuk, hogy az „elég jó” pillanat is elegendő lehet az induláshoz.
És persze félünk is
- attól, hogy nem sikerül;
- hogy újra abbahagyjuk;
- hogy csalódunk magunkban;
- hogy mások mit gondolnak majd;
- de néha még attól is, mi történik, ha sikerül. Mert akkor esetleg tényleg változtatnunk kell. Más döntéseket kell hoznunk, új felelősséget kell vállalnunk, vagy olyan helyzetekkel kell szembenéznünk, amelyeket eddig könnyebb volt halogatni.
Ezért a halogatásra érdemes nemcsak problémaként tekinteni, hanem jelzésként is.
Mitől óv engem? Mit nem látok még tisztán? Mi az, amitől valójában tartok?
Mitől lehet mégis sikeres egy változtatás?
Talán nincs minden helyzetre alkalmazható sikerrecept, de vannak kapaszkodók.
Segít, ha tisztán látjuk, mit szeretnénk és miért fontos nekünk. Ha a nagy célt kisebb, vállalható lépésekre bontjuk. Ha nem egyszeri lelkesedésre, hanem következetes működésre építünk. És ha időről időre megállunk megnézni, mi működik, mi nem, és min érdemes változtatni.
Segít az is, ha tudatosítjuk, hogy a változás nem feltétlenül egyenes vonal. Lehet benne megtorpanás, visszalépés, újratervezés. Ezek önmagukban még nem jelentik azt, hogy kudarcot vallottunk.
Hogyan segíthet a coaching, ha elakadtál?
Egy coaching folyamat nem helyetted hozza meg a döntést, és nem helyetted teszi meg a következő lépést.
Abban segíthet, hogy tisztábban lásd, mit szeretnél valójában, mi tart vissza, és milyen lépést tudsz most valóban vállalni.
Segíthet felismerni azokat a visszatérő mintákat is, amelyek miatt újra és újra ugyanazon a ponton akadsz el.
És ad egy olyan külső nézőpontot, ahol a megtorpanás nem kudarc, hanem információ.
Ne feledd, nem az a cél, hogy soha többé ne halogass. Sokkal inkább az, hogy minél előbb észrevedd, ha elakadtál, vagy esetleg körbe-körbe jársz. Fontos, hogy megértsd, mi történik benned, és könnyebben visszatalálj ahhoz, amit valóban szeretnél megvalósítani.
Az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy ebben sokat segíthet egy coaching folyamat. Jól jöhet egy semleges külső nézőpont, valaki, aki nem bírál és nem kér számon, hanem segít ránézni arra, mi akadályoz, mi visz előre, és hogyan tudsz újra kapcsolódni a saját motivációdhoz. A megtorpanás pedig nem feltétlenül kudarc, hanem fontos jelzés arról, hogy érdemes valamin változtatni.
Összességében a coach olyan valaki, aki támogat abban, hogy a hétfő tényleg az a hétfő legyen.
B. Pájer Marianna life, business, team és karrier coach vagyok. Munkám során elsősorban karrierközepi újratervezéssel, 40–50 feletti váltási dilemmákkal, valamint kezdő vezetők támogatásával foglalkozom.
Coaching szemléletemben a tisztánlátás, az önazonos döntés, a proaktivitás és a megvalósítható következő lépés megtalálása áll a középpontban.
Proaktív coaching vezetőknek és karrierközepi újratervezéshez – B. Pájer Mariannal
Kapcsolat I Időpontfoglalás I Adatvédelmi tájékoztató I Süti tájékoztató