Mást szeretnék csinálni, végre azt, ami nekem fontos. Tipikus karrierközepi, életközepi érzés. Reakció lehet rá munkahely/karrierváltás, halogatás vagy évekig tartó őrlődés. Te melyiket választod?  

Karrierközepi útkeresés – azt szeretnéd, ami Neked fontos

Az életünk során eljön az a pont, amikor kívülről talán úgy tűnik, minden rendben – van munkád, kialakult életritmusod, sikereid, elismeréseid – de belül mégis megjelenik egy nehezen megfogható érzés: „ez így már nem egészen az enyém”.

Nem biztos, hogy azonnal váltanod kell. Az sem biztos, hogy mindent újra kell kezdened. De ha ez az érzés tartósan jelen van, érdemes komolyan venni.

A karrierközepi útkeresés sokszor nem válságként indul, hanem csendes belső kérdésként: hogyan tovább úgy, hogy a következő években is önazonosan, értelmesen és vállalható módon működjek?

Mi a karrierközepi útkeresés?

Az az időszak, amikor elkezdesz másként ránézni a munkádra, a pályádra és arra, amit az eddigi szakmai életed jelentett számodra.

Eddigre már sok mindent felépítettél. Van tapasztalatod, tudásod, rutinod,  kapcsolatrendszered. Mégis felmerül benned a kérdés: ezt szeretném folytatni a következő tíz-húsz évben is?

Ez az útkeresés nem feltétlenül jelent azonnali karrierváltást. Sokkal inkább annak a felismerését, hogy a korábbi célok, szerepek vagy működésmódok már nem biztos, hogy ugyanúgy illeszkednek hozzád, mint korábban.

Lehet, hogy nem a szakmáddal van baj. Lehet, hogy nem is a munkahelyeddel. Lehet, hogy egyszerűen változtál, és most szeretnéd megérteni, mire van szükséged a pályád következő szakaszában.

A karrierközepi útkeresés tehát nem kudarc, hanem egy fontos belső jelzés. Arra hív, hogy ne csak azt nézd meg, mit tudsz és mit várnak tőled, hanem azt is: miben tudsz még jól, hitelesen és élettel telien jelen lenni.

Téged is foglalkoztatnak ezek a kérdések?

• Miért nem ad már annyi örömöt a munkám, mint korábban?
• Tényleg váltani szeretnék, vagy csak elfáradtam?
• Van még bennem ambíció, csak már nem ebben a formában?
• Amit eddig felépítettem, az elég alap lehet valami újhoz?
• Hogyan tudnék úgy változtatni, hogy közben ne veszítsem el a biztonságérzetemet?

Tudd, hogy ezek nem gyengeséget jeleznek. Sokkal inkább azt, hogy változol, és a korábbi szakmai működésed már nem biztos, hogy pontosan illeszkedik ahhoz, aki ma vagy.

Szerencsére ma már nem csak normális, de trendi is… az, hogy 40-45 éves kor körül, vagy a felett is fontosnak tartjuk mélyíteni az önismeretünket, és tenni azért, hogy újra megtaláljunk önmagunkat.

Az is gyakori és elfogadott, hogy gyökeresen is változtassunk, megvalósítsuk az álmainkat. Azt csináljuk, ami nekünk fontos, amiben ki tudunk teljesedni, és megmutatni, mire vagyunk képesek. Gyakorlatilag kortól függetlenül.

És normális az is, hogy kis túlzással életünk végéig tanulhatunk. 

Ma már egyre természetesebb, hogy 40–45 éves kor felett is újra ránézünk arra, kik vagyunk, mire van szükségünk, és mit szerenénk csinálni a pályánk következő szakaszában.

A karrierközép nem lezárás, hanem egy fontos átrendeződési pont: van mögöttünk tapasztalat, de még előttünk is van elég idő ahhoz, hogy tudatosabban alakítsuk a következő éveket.

DE kapcsolódnak hozzá tapasztalások, és sztereotip gondolatok is, amelyekkel számolni kell…

Nagyon jól hangzik, hogy váltsunk, ha másra vágyunk – váltsunk munkahelyet, szakmát, építsünk új karriert 45-50 évesen is. De sokan visszarettenünk a vélt vagy valós kockázatok miatt.

Megakadás, feszítő érzés és lehetőség …

Saját tapasztalatomból is tudom, hogy az élet/karrierközepi válság, krízis nem csak kihívás, hanem lehetőség is az álmaink elérésére, karrierünk és magánéletünk felpörgetésére. Hiszen én is túl vagyok egy elég jelentős karrierváltáson.

Átérzem, milyen

• • úgy bemenni a munkahelyre, hogy egyre csökken a motivációd, esetleg reggelente erőt kell venni magadon, hogy be menj dolgozni – „be kell a mosolyt igazítani”,
  • azon gondolkodni 40-50 évesen, hogy hogyan tovább, mi az, amire lehetőséged van,
  • rájönni arra, hogy a munkahelyeden nincs lehetőség már úgy változtatni, hogy minden újra jó legyen,
  • látni a körülötted lévőket, akik nem mernek, vagy tudnak váltani, és a szemed láttára nő bennük a feszültség, az elkeseredés és az elégedetlenség,
  • felismerni, hogy nem tudod, mihez szeretnél kezdeni, és az összes támpontod az, hogy ezt már tovább nem, és azt sem tudod, hogyan találd ki, mi legyen.

Végigjártam a karrierváltás / karrierközepi útkeresés szép, de nem egyszerű útját. Ismerem buktatókat, nehézségeket, és coachként megtanultam, kidolgoztam rájuk a lehetséges megoldásokat is!

Melyek lehetnek azok a helyzetek, amikor semmiképpen sem érdemes halogatni a változtatást, önismereted mélyítését?

Hogyan tovább….

A karrierközepi útkeresés nem más, mint mély és komoly önismereti munka, de biztos vagyok benne, hogy a karrierközepi, életközepi dilemmák feloldásának legjobb módszere a megalapozott cselekvés. 

Szándékosan nem csak cselekvést, hanem megalapozott cselekvést írtam. Mert cselekvés az is, ha egyszerűen váltunk, elmegyünk valahonnan. Nem ez a jó irány! A tartós és eredményes változtatáshoz, karrierváltáshoz az kell, hogy ne elmenjünk valahonnan, hanem tartsunk valahová.

Mégis milyen utakat válaszhatunk? 

A szőnyeg alá söprő, a halogató és a cselekvő

A munkámban és a környezetemben tapasztaltak szerint három módon állunk ezekhez a kérdésekhez.

1. „Szőnyeg alá söpréssel”, őrlődéssel – félve a változtatástól inkább elviseljük a nehézségeket, tűrünk, idővel morgolódóvá, elégedetlenné válunk – és várjuk a nyugdíjat.

2. Pár gyenge lépéssel, halogatással és gyakori elkezdésekkel, majd hétfőn kezdem…” típusú intenzitással – elhatározzuk, hogy váltunk, érezzük tudjuk mit kell tennünk, de nincs erőnk megtenni, vagy nem elég erős ez elköteleződésünk.

3. Határozott és ütemezett cselekvéssel – megvalósítható, reális célokat tűzünk ki, feladatokra bontjuk és jól ütemezünk.

Ugye egyetértünk, hogy valós opciót csak a 3. jelent?

Milyen lépéseket érdemes megtenni, mielőtt cselekednénk? 

15-20 év munka után mindenképpen érdemes megtudni, kik vagyunk most. Milyen főbb tulajdonságaidra, értékeinkre tudjuk alapozni a lépéseket, az újat, amit felépíteni szeretnénk. Mi az, amit le kell zárnunk ahhoz, hogy elindíthassunk egy új folyamatot.

Ahhoz, hogy tovább lépjünk,  meg kell ismernünk, mi vezetett ahhoz az erős vágyhoz, hogy változtassunk. De tisztában kell lennünk azzal is, mire mondunk nemet, mi az, amit nem akarunk már tovább csinálni. Nem elég tudunk, ki is kell mondani magunknak, hogyan döntöttünk, és valóban elköteleződünk a változtatás mellett.

Kitalálni a hogyan továbbot, sokszor nem egyszerű. Mernünk kell álmodni, tervezni, fel kell tárnunk a (belső) vágyainkat. De először fel kell mérni, milyen mértékű változtatásra van szükség ahhoz, hogy újra azt érezzük, minden rendben van. Ettől a mértéktől függ, milyen horderejű lépéseket kell majd megtennünk. Íme a három alaplehetőség erre:

• A jelenlegi munkahelyünkön változtatunk – és erre reális esélyünk van.
• Új munkahelyet keresünk a szakterületünkön.
• Szakmát váltunk, újat tanulunk, és felépítünk valami mást.

Meg kell tudnunk, hogy működik-e a tervünk a valóságban. Beszélgessünk, nézzünk körül, keressünk olyanokat, aki ahhoz hasonlót csinálnak, amit mi is szeretnénk. Fontos, hogy még tét nélkül megbizonyosodjunk arról, hogy tényleg ezt akarjuk-e. Annak is utána kell néznünk, hogy elő tudjuk-e teremteni a szükséges indulási feltételeket, és a tudásunk is megvan hozzá, vagy az indulásig meg tudjuk a szükséges ismereteket szerezni.

A siker legtöbbször azon múlik, hogyan határozzuk meg az elérendő célokat. A legfontosabb, hogy reális, megvalósítható – valóban elérhető legyen. (De erről írok még bővebben egy másik blogban.)

Ha van jó cél, akkor lehet feladatokra bontani és reális időkeretekkel ütemezni a változtatást, az utat a célok eléréséhez.

A változtatás folyamatába, vagy ahogyan írtam, akkor érdemes belekezdeni, ha mindezekkel megvagyunk. Amikor biztosak vagyunk abban, hogy milyen lépéseket,  milyen ütemben kell megtennünk, és erősnek érezzük az elköteleződést a változtatás iránt.

Sok sikert hozzá! 

A karrierközepi útkeresésbe egyedül érdemes nekivágni, vagy inkább segítséggel?

Jó kérdés, megérdemel egy külön írást – hamarosan jön is.